50 ~ SUNDAY FUNDAY

• Muzsika

I still look for your face in the crowd

Oh if you could see me now

Minden egyes nap... :)

49 ~ SCHOOL LEAVING CEREMONY

Nemrég zajlott le iskolámban a szalagavató ünnepség, amire a végzősök már hónapok óta készültek. Talán egy picit a színfalak mögé láthattam, hiszen a volt osztályom is idén végez és én ott állhattam velük a színpadon, mellettük lehettem azokban az utolsó nyugodt pillanatokban, amikor még nem kezdődött el az érettségire a hajtás, az utolsó percek, amikor mindenki együtt van és az utolsó percek, amiket együtt élhettem át velük, hiszen ki tudja mikor lesz ilyen pillanat újra? :)

Be kell vallanom nagyon sokat készültem erre a bizonyos napra és féltem is tőle. Féltem attól, hogy elsírom magam, amikor a színpadon állok és persze olyan apróságoktól is, hogy leesek a lépcsőn magassarkúban. 

Mikor először hallottam az ötletet, hogy én leszek az osztályfőnök mellett a szalagátadó képtelenségnek hittem. Persze jogos volt a kérés, hiszen volt osztálytárs gyanánt nem találhattak volna alkalmasabb embert a posztra. Már akkor hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehetek majd azon a színpadon, mikor mindenki megkapja a gimnázium elvégzéséért járó szalagot. 

Nyilvánvalóan a végzősöknek fontosabb volt ez a nap, mint nekem, de én mégis boldogabb voltam, mint azt elmondani tudnám, hiszen a barátnőim is szinte tőlem kapták a szalagot. :)

A műsorukat látva sírni tudtam volna, hogy én nem állhatok most köztük, én nem táncolhatom velük a keringőt és nem énekelhetem velük együtt a dalokat ott lent, azonban-amit talán más nem tud átérezni csak a kimaradt cserediákok- az érzés, hogy hiába mentél el gondolnak rád, mindennél jobb. :) Hiába nem vagyok tagja az osztálynak másfél éve, hiába nem találkozom velük mindennap és hiába nem vagyok ott velük a dolgozatoknál, hogy lelket öntsek mindenkibe mégis gondoltak rám, beleraktak a videójukba....Jöttek a közös képeink, pörögtek az emlékek és egyszer csak az vettem észre, hogy én is sírok, még ha nem is velük a színpadon, hanem fent az erkélyen. Akkor ott egyetlen percre megfordult a fejemben, hogy miért hagytam itt őket, de bele is nyugodtam, hogy hiába gondolom most ezt, Málta minden percet megért és talán elhagytam egy ilyen csoda osztályt, de kaptam helyette egy másik csodát. :) 

Akkor és ott szombaton fent az erkélyen, egy másik lányzóval ülhettem együtt, aki Dániában tanult és éppúgy  hagyta el az osztályát, mint én. Talán ő volt az egyetlen, aki megértette, mit érez egy ember, amikor élete egyik részét látja elballagni, hiszen átélte ő is! :) 

Aznap 3 cserediák állhatott a színpadon a volt osztályával, talán utoljára,elszorult szívvel. 

Szeretném megköszönni itt és most újra a volt osztályom minden tagjának, hogy engem választottak és én lehettem ott velük a szalagavatójukon! Köszönöm Nekik, hogy az osztály tagjának tartanak és én is kaphattam velük együtt szalagot! Köszönöm, hogy rám gondoltatok és köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos osztály tagja lehettem 2 évre ! :)

Sok-sok sikert kívánok mindenkinek az érettségire és a további élethez is ! 

xx

D.

48 ~ BE MY VALENTINE. NO.

Hiába megy a nagy népszerűsítés, a nagy imádat valahogy sosem voltam Valentin-nap függő,inkább az Anti-Valentinosok pártján állok. Őszinte leszek tényleg azért, mert még soha semmi jó nem történt velem február 14.én. Sőt mondhatni az összes rossz arra a napra korlátozodott. Január elejétől jó volt minden és végül február 14.-ig tönkrement még az is, ami túl jó volt a létezéshez...

Idén úgy döntöttem nem lesz szomorú csütörtököm, hanem még ha elfeledkezni nem is tudok erről a napról, másra korlátozom figyelmem és talán így könnyebb lesz "túlélni" a csütörtököt !

Tegnap valahogy úgy éreztem magam, mint ez a macska a képen. Mindenhonnan jöttek az idézetek, a képek, kiért ki mit tesz, hova mennek vacsorázni, mit esznek, ki mit vesz fel, gyertyafény itt ott amott, szerelem a levegőben mindenhol. A másik véglet pedig mikor posztolják a szomorú, önsajnáló idézéteket, egyedülálló vagyok, vodka lesz a valentinom( nem rossz ötlet amugy) szintű képeket. Ez volt az, amit én is el akartam kerülni, hiszen még ha elhinni nehéz is, pasi nélkül is van élet, néha talán egyszerűbb is, mint velük...!

És tudod mit? Ez volt az első olyan Valentin-napom, amikor határozottan tudtam azt, mi kellene, ahhoz, hogy jó történjen és még így is, hogy nem kaphattam meg, így is boldog voltam, mert tudtam, hogyha nem lenne ez a frány távolság: itt lenne, velem. :) 

Azért így utóirat gyanánt: Boldog Valentin-napot mindenkinek! :)

xx

D.

47 ~ HOW TO PUT IT

Őszintén szólva nem is tudom hol kezdjem ezt a bejegyzést, hiszen nehéz azokról az érzésekről írni, amiket talán sosem mondunk ki és sosem beszélünk róluk. Azt hiszem  itt az ideje magamnak is bevallani...
Minden egy verssel kezdődött.Mai napon Ady Endre egyik művét kellett vinnünk magyar faktra. Egy olyan verset, ami nem ismert és az első kötetében található. Olvastam többet, keresgéltem, de épp úgy, ahogy mindenki megtalálja a hozzáillő dolgokat, én is megtaláltam az én versem. Lássuk is mi volt az:
Láttalak...

Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
»Édesem, szeretlek!«

Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: »Szeretlek!«

Túl sok rész van a versben, mely igaz az életemre. Túl sok olyan utalás, amely átfordítható és értelmezhető saját helyzetemre. Hogy is állunk most? 1400 kilométer van közöttünk és majdnem 1 évvel az első találkozásunk után vagyunk. Egy év, azaz 365 nap. Borzasztó sok idő. 7 hónapja vagyok itthon és még  nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe, mi lenne ha itt lenne velem. Nem volt olyan nap, hogy ne néztem volna meg a képeit. Nem volt olyan nap, hogy ne emlékeztem volna vissza, hogy is volt a mi kis történetünk együtt. Nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe a mosolya. Nem múlt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszembe, hogy váltunk el egymástól...
Az egyetlen, ami belőle maradt az emlékek. Nincs kép, nincs videó, csak az emlékek. Egyetlen karkötő van a kezemen, ami nap, mint nap emlékeztet, a Vele eltöltött utolsó két hétre. Remélhetőleg hamarosan lecserélhetem egy újra.
Amíg kint voltam fel sem fogtam, hogy mennyi jelent nekem ez az egész, csak miután visszatértem döbbentem rá mennyire nem becsültem meg az együtt eltöltött perceket, mennyire nem használtam ki, hogy elmondjam Neki mit érzek.
Nincs túl sok alkalom életünk során, mikor lehetőséget kapunk arra, hogy helyére tegyük a hibákat, amiket elkövettünk, de én most megkaptam. Azt hiszem elég sok időm volt gondolkozni, kitalálni mi legyen, mit kéne tennem és rájöttem. :)
Sosem kell más, csak kimondani, amit érzünk, elmondani, megosztani a másikkal és nem magunkba tartani. Nem kell várni a megfelelő pillanatra, mert sosem jön el. Nem kell hitegetni magunkat, hogy majd máskor. Ki kell mondani, vállalva ezzel a következményeket!
Nem várok sokat, hiszen tudom mit fog mondani. Tudom, mi lesz a válasz. Tudom, hogyan fogja mondani, milyen mozdulatokkal, hiszen ismerem.
Ha kívánhatnék egyet az lenne, hogy itt legyen,megölelhessem egy percre és azt érezzem, hogy minden rendben lesz, még ha nem is úgy van... :)

xx
D.

46 ~ WISH LIST

Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak. Éppen ez a különbség az álom meg a terv közt. (...) Az álmainkat nem készen kapjuk, lassanként bontakoznak ki, talán végül másként is alakulnak, mint ahogyan megálmodtuk őket...!!

Az igazság az, hogy amire összpontosítunk, arrafelé haladunk. Ha elhatározunk valamit, az szinte olyan, mintha felvennénk egy szemellenzőt, cél felé fordulnánk és meg sem állnánk, amíg át nem szakítjuk a győzelmet jelentő szalagot.
Talán nem én vagyok az egyetlen ember ezen a hatalmas bolygón, aki mindig váltogatja az elképzeléseit, mindig mást szeretne, mindig új célt tűz ki maga elé. Így voltam ezzel mindig is és talán így is marad örökké, egyenlőre nem tudni, de a legjobb tanács, amit ezzel kapcsolatban kaptam, az az volt, hogy készítsek egy kívánság listát. Elsőre furcsán hangzik tudom, hiszen én is hasonlóképp éreztem, mikor azt mondták : sokkal egyszerűbb lesz kitalálnom mit is szeretnék, ha lesz egy listám azokkal az álmokkal, amiket valóra szeretnék váltani.

• Valószínűleg mindenkinek van otthon egy üres,csíkos, kockás, sima, bármilyen füzete, ami nincs használatban. Itt az idő, hogy elővegyük ezt. Teljesen lényegtelen, hogy néz ki vagy milyen, a benne lévő dolgok lesznek a fontosak.
• Biztos neked is sok álom van a képzeletedben, amelyek megvalósításra várnak. Ezeket körmöld le szépen a füzetedbe. ( Nekem sokkal jobban tetszik, ha valaki csodaszép gyöngybetűkkel ír le mindent, hiszen akkor öröm nézegetni, olvasgatni.)
• Ha kész tegyük félre egy kis időre.
• Adj magadnak időt, hogy átgondold a terveket, majd vedd elő újra. Nézd át a listát, majd válaszd ki azokat, amelyek rövid távon megvalósíthatóak és írj melléjük egy R betűt. Remélem több ilyen lesz, ez  jót jelent. 
• Talán lesznek olyanok, melyekhez időre van szükséged. Nem fogsz hirtelen 20 kilókat fogyni és nem fogsz 16 évesen bekerülni egyetemre, tehát az ilyeneket egyenlőre hagyjuk ki. Ilyenkor ne keseredj el, hagyd a listán. Akárhányszor végiglapozod emlékeztetni fog arra, hogy ezek azok a dolgok, amiket el szeretnél érni!
• Ha valami megvalósult húzd ki ! Ez a legjobb lépés ennél a listánál, szerintem nincs jobb érzés, mint kihúzni valamit, ami már nemcsak álom, hanem valóság lett. :)

Manapság rengeteg ilyen oldalt találunk a neten, ahol különböző képeket készítenek a feliratokhoz,amiket valaki meg szeretne valósítani. Az én kedvencem http://perfect2013.tumblr.com/ . :) Hasonló helyekről is meríthetünk ihletet, lényeg, hogy hozzánk kapcsolódjon!

Ez itt az én kis füzetem, amelyben már lassan egy éve gyűlnek, gyarapodnak a kívánságok. Elején írtam rengeteget és mostanság egyre ritkábban jön elő olyan álom, amit le kéne írnom, mert még nem szerepel. Nem szoktam gyakran elővenni, így sokkal jobb, mikor 2-3 hónap után  kezembe kerül és csomó mindent kihuzhatok. :) Próbáljátok ki !
Leírok párat így példaként, legtöbbjüket nemrég húztam ki:

• Hatalmas 18. szülinapi bulit szervezni
• Megszerezni a jogosítványt
• Enni az elhízástól való félelem nélkül
• Angol érettségit letenni

Nyilvánvalóan nekem is van csomó olyan, amelyek talán sosem válnak valóra, de vicces volt leírni őket és vicces, hogy minden alkalommal, amikor kicsit közelebb kerülök a célhoz, eszembe jut, hogy anno azt hittem megvalósíthatatlan. Ilyenek például:

• Rávenni a barátaim, hogy elhigyjék végre csodaszépek
• Alaszkában szánkózni
• Máltára költözni
• Körbeutazni Európát barátokkal

Na és persze vannak a  rövid időn belül megvalósítható tervek is:

• Rómába utazni
• Jobb jegyeket szerezni júniusig
• Balaton Soundra menni nyáron ismét
• Edzeni olyan gyakran, amilyen gyakran csak tehetem

Remélem lesz olyan, aki megvalósítja úgy, ahogy én tettem ,talán segít egy kicsit a célok felé fordulni és motivációt nyújt, azokon a napokon, amikor megzuhanunk és nem tudjuk merre tovább. :)

Legyen szép hetetek !

xx

D.

45 ~ MOVIE REVIEW

Szép jó estét mindenkinek! :)

Ismét itt vagyok és a mai napra pedig egy filmet hoztam, amit úgy vélem mindenkinek látnia kell! Be kell valljam csütörtök előtt a film létezéséről sem tudtam és mikor először hallottam a címet valami teljesen más jutott eszembe...

Nekem is teljesen hasonló gondolatom volt ezzel kapcsolatban. ( :D ) Osztálytársam olvasta a könyv harmadik kötetét és Ő ajánlotta nekem. Emlékszem kérdeztem milyen könyvet olvas, amire rávágta, hogy az Éhezők Viadalának 3. részét, én pedig továbbra is teljesen csendben ültem és kérdezte, hogy ' NEM TUDOD MI AZ AZ ÉHEZŐK VIADALA??' 

Akkor a 10 perces szünetben ének órára menet elmondta a történet felét, a végét persze kifelejtve, így már emiatt is muszáj volt megnéznem. Péntek estére időzítettem a filmet egy jó kis spanyol tanulás helyett, de nem bántam meg.

Először is nézzük meg az előzetest. Sok nem derül ki belőle, ami engem még inkább felcsigázott. Olvastam pár kritikát, leginkább negatív dolgokat írtak róla, de ez sem tántorított el. A könyvet egyenlőre nem ismerem, összehasonlítani nem tudom, így marad a film...

A történet a jövőben játszódik ( a fenti kép mutatja a helyszínt ), Észak Amerika romjain egy új ország, Panem alakul, ezen belül pedig a Kapitólium és 12 különböző körzet fekszik.A Kapitólium kegyetlenül sakkban tartja a körzet lakóit, egy korábbi lázadás miatt. Így minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, mely hasonlít egy gladiátor küzdelemhez. Ez a küzdelem, mondhatni egy "valóság-show", amit a TV közvetit az embereknek. A főszereplő Katniss Everdeen, aki a húgával és édesanyjával a 12. körzet lakója, mikor elérkezik a 74. Éhezők Viadala...

A film elején talán mindenki azt gondolja, hogy Katnisst fogják választani, azonban húgát húzzák ki, aki először van a sorsoláson. Testvére, Prim retteg attól, hogy őt húzzák nyilvánvaló okokból. Hiszen, akit kihúznak valószínűleg soha nem tér vissza körzetébe...

Lényeg a lényeg, Katniss önként jelentkezik húga helyett és ez felér egy halálos ítélettel, azonban elfogadják döntését, így testvére helyett ő megy a küzdelemre. Az Éhezők Viadalán 24 ember vesz részt és csak egy győztes lehet. A másik választott kezdetben lényegtelen, az Arénába kerülés után válik fontossá. Ahogy kiválasztják őket elindulnak hosszú úton a Kapotólium felé, felkészítik őket a küzdelemre, a túlélésre. Kezdetben mindenki azt hiszi a lány esélytelenek nyugalmával indul, de van benne valamiféle tűz, ami a győzelem felé tereli...

A végkifejletet nem írom le, mindenki nézze meg! :)

Nekem személy szerint nagyon tetszett a film, mind a történet, mind a szereplők, mind a látvány. A főszereplő részben jó választás volt, de mégsem az az éhező típusú lány valljuk be...

A történet vége is meglepő, nem ezt vártam, de örültem annak, hogy így alakult. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre és úgy vélem jobb lesz, mint a film, hiszem mindig jobb könyv, de így lesz egy alapom, amire építhetem, arcok, stb. :)

2013.novemberében pedig jön a következő rész, alig várom...!

xx

D.

U.I.:  

44 ~ BOOK REVIEW

'Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.'

Azt hiszem, jobb először elolvasni egy könyvet és utána látni a filmes változatát. Mikor bejött a film a mozikba nem is tudtam a könyvről. Máltán láttam még a filmet és utána valahogy el is felejtődött, aztán múlt héten a könyvesboltban egy romantikus regényt kerestem a téli szünetre,akkor bukkantam rá. Nem bántam meg, hogy megvettem. :)

Amit a borító hátulja ígér:

• A tengerészgyalogságtól leszerelt Logan Thibault fél országot átszelő Coloradótól Észak-Karolináig tartó gyaloglással igyekszik megszabadulni az iraki háború nyomasztó emlékétől.Útjának azonban a lelki megtisztuláson kívűl más célja is van: egy lányt keres, akinek a fényképére a háború zűrzavarában bukkant.A képet megtartotta, és ettől kezdve rámosolygott a szerencse,előbb a pókerben,majd a harctéren is,minden veszélyhelyzetből sértetlenül került ki. Osztagában az a szóbeszéd járta, hogy különleges erő védi.És talán így is volt...
• A fénykép keveset árul el a lány kilétéről, de az a kevés nyom egy Hampton nevű észak-karolinai kisvárosba vezet,ahová Logan hosszú, kalandos út után érkezik meg. Némi keresgélés után rátalál a gyermekét egyedül nevelő fiatalasszonyra, Elizabethre, akinek arcát már oly régóta ismeri...
• Nicholas Sparks regénye megindító történet egy egyedülálló anya és egy lelkileg kiégett katona különös kapcsolatáról.

Én egy valószínűtlenül romantikus lélek vagyok és az összes létező romantikus regényt el tudnám olvasni ha lenne rá lehetőségem. :)

Nem az a tipikus szerelmi történet, hogy  megtalálják egymást csók, míg a halál el nem választ, the end, hanem valami olyan érzésből fakadó szerelem, amit Logan már jóval azelőtt érez, minthogy találkozna Beth-tel. Az érzés, hogy egymásnak vannak rendelve és oka van, annak, hogy egymásra találnak. Annak, hogy megtalálta a fényképet egy háborúban, nyilvánvalóan oka van. Ismeritek az idézetet: Don't forget, you are here for a reason! Na ez pont ilyen. 

Valószínűleg sok lány örülne, ha egy nap beállítana hozzájuk egy jóképű ismeretlen a fényképükkel és melléjük szegődne, támogatná őket, segítene neki jóban rosszban, majd végül egymásba szeretnének...

A filmről annyit mondanék, hogy kicsiben különbözik a könyvtől és talán jobb úgy olvasni, hogy nem ismerem a történetet, de nekem így is határozottan tetszett !

Én azt mondom érdemes lenne mindenkinek elolvasnia, hiszen tanulságos a történet! :)

xx

D.